Megcsinálom az A Streckét - csakazértis...

A Strecke - csakazértis

2016-07-01 – Edzés a Grossglockner-en.

2016. július 04. - Bakó Csaba

Néhányan már tavaly kitaláltunk, hogy egyszer edzés gyanánt elmegyünk megmászni a Grossglockner-en keresztül vezető úton lévő Edelweiss csúcsot.  Akkor a rossz időjárás miatt lemondtuk az utat.

Az idén bátrabbak voltunk és elszántabbak és már januárban kinéztünk egy hétvégét, amikorra mindenki jó előre szabaddá tette magát.

Az időjárás sajnos az idén sem bíztatott túl sok jóval: felhő és eső, záporok 80%-ban,   de hát nem vagyunk cukorból… Meg hát hátha tévednek.. Miután sátorban terveztük az alvást Fusch-ban, ezért is különösen fontos volt, hogy ne zuhogjon nagyon. Aztán persze teljesen szép időnk lett, igazi bringás-feltekerős idő, szép napsütéssel, időnként felhővel, de eső nélkül.    

A feltekerés előtti este egy bolognai spagettit ettem a kemping éttermében és két sör is lecsúszott… Az indulás reggelén 2 helyi túrós batyut vettem a kis pékségben, ez egészen kiadós reggelinek bizonyult. Az útra pedig két-két Decathlon-os alma banán pépet, illetve energia szeletet vittem,   de végül mindegyikből csak az egyiket ettem meg felfelé menet, egyszerűen nem kellett több.  Nem volt semmi fáradság vagy holtpont.  

Fusch-ból indultunk, Ferleiten-nél a kapunál még bevártuk egymást, aztán irány felfelé, mindenki a maga ritmusában.  

Az útvonal szépen tekerhető volt, nem voltak benne túl nagy meredek szakaszok. Én végig  1-3-ban tudtam menni, időnként még  1-4-be is fel tudtam kapcsolni.  Aztán a végén jött a neheze, a felső elágazásnál lévő nagy parkolóból még egy meredek szerpentin vitt fel a csúcsra, még 280 méter szinttel, ahol már kellett az  1-2 fokozat. De ez is ment minden erőlködés nélkül.  

1789 méter szint leküzdése után meg is érkeztünk az Edelweiss Spitzére. Itt egy közös bringaemeléssel ünnepeltük meg a teljesítményünket.

Egész úton zavaró volt viszont, hogy a motorok, kabriók és egyéb autók mellett régi kétütemű motorokat is beengednek még erre az útvonalra. Jöttek is szépen régi Jawa-kkal, még Simson-t is láttam kettőt.   Ezek viszont jól odafüstöltek az orrunk alá a régi nosztalgikus kék kétütemű füstjükkel… No ez nem esett jól, ezt már nem kéne hagyni szerintem, a bringások érdekében.

A csúcson már hidegebb volt, fel is öltöztünk, hosszú ruhába, térdvédőbe és esőkabátba. Aztán egy nagy gurulás lefelé, minden kanyarban fékpróbával, egészen vissza Ferleiten-ig.  Ide 2 órára érkeztünk, még sok idő volt a napból, ezért átmentünk a patak túloldalára, és a patak mellett felfelé haladó murvás kocsiúton is feltekertünk, ameddig csak lehetett. Ez egy nagyon szép MTB útvonal, már pár éve kinéztem, amikor erre jártam, hogy oda be kellene menni. Útközben sok vízesést láttunk, és a völgy és a környező hegyek látványa egészen káprázatos.

Összegzésképpen érdemes volt elmenni és ennyit utazni.   Remek edzés volt a Salzkammergut „A” távja előtt.   Végre egyhuzamban tudtunk tekerni 1789 métert felfelé, ami nagyon jól ment.   Ez alapján reménykedve várom a szombatot,   ahol egy kicsivel többet kell ugyan tekerni, de hátha az idén összejön az A Strecke:    211 Km, és 7049 méter szint.

A bejegyzés trackback címe:

http://a-strecke-csakazertis.blog.hu/api/trackback/id/tr848865974

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.