Megcsinálom az A Streckét - csakazértis...

A Strecke - csakazértis

A Strecke - csakazértis

2016-07-09 – A negyedik A-Strecke - beszámoló

2016. július 12. - Bakó Csaba

Ismét eljött ez a hét, indulunk ismét Salzkammergut-ba, kipróbálni magunkat és a bringánkat.

 

Technikai előkészületek:

- új gumi előre, illetve új fékbetétek előre és hátra is. másra egyelőre nem volt szükség, jól gurul a gép, bár pont most lett 5 éves.

- az új 2,25-ös Smart Sam gumi már fehér csíkos, így két egyforma gumival megyek majd. Szokás szerint az új gumi előre került és a régi első gumi ment hátra. Egy ismerősöm váltott tömlő nélküli kerékre és tőle kaptam két olyan belsőt, amiben defektmentesítő folyadék van, otthon bevált a versenyeken, gondoltam itt is rajta hagyom.

 

Csütörtök:

Az idén is már csütörtökön kimentünk Bad Goisern-be, mert a kempingbe egyre többen jönnek, így pénteken kora délutánra már teljesen meg is telt, nem tudtak már hova beengedni embereket. Elég nagy volt az autó- és a sátorsűrűség. Szóval érdemes időben érkezni, ha az ember jó helyet akar magának.

 

Péntek:

- aprócska malőr csúszott a szervezésbe, mert a Bike Check a tervezett 10 óra helyett csak délután nyitott ki. Én is ott voltam már 10-kor jó pár sorstársammal együtt, és égen-földön kerestük őket, de aztán meg kellett állapítanunk, hogy ezek még sehol sincsenek. Emiatt csak délután hoztam be a bringát, de szerencsére nem találtak rajta kifogásolni valót.

- Miután a rajtszámot csak a Bike Check-en kapott igazolás birtokában lehet átvenni, ezért aztán egy gyors reggeli után bringára pattantunk és elindultunk szétnézni a környéken. Tavaly már voltunk az Ewige Wand-on, és Hallstadt-ban is, ezért gondoltuk, most megnézzük Bad Ischl-t és azt a részt, ahol a verseny is jön és a patak az út mellett folyik sok kilométeren keresztül.

- Du. 5 után érkeztünk vissza, utána egy gyors Bike Check, majd rajtszám átvétel következett. Ezután szokás szerint előkészítettem a ruhákat, amiket másnap reggel fel kell venni, mindent megfelelő sorrendben, újra és újra átgondolva. Ezzel sok időt lehet nyerni reggel.

- Ezután elmentem megenni a tészta adagomat, ami az idén is finom volt és jó nagy adag, kellő mennyiségű parmezán sajttal.

- Este 10-kor már le is feküdtem aludni, de mivel a jelentés esőt mondott pont reggel 3-tól, nem nagyon tudtam aludni. Ilyen még nem is volt velem eddig, hogy a verseny előtt szinte egy percet sem aludtam, csak forgolódtam idegesen, hogy miért nem alszom már. Aztán fél 4 körül még esni is elkezdett.

- Valószínűleg idegesített az is, hogy a szervezők több ponton is szigorítottak a szintidőn a tavalyihoz képest:

 

Szintidő változások:

Az A Strecke szintidő pontjai az idén két helyen is változtak:

- 36 Km-nél a Goiser Brücke ideje például 8.30-ról 8.00-ra szűkült,  

- és a 150 Km-nél lévő Hallstadt Salzberg ideje is 17.45-ről 17.20-ra csökkent.  

No ez így még nehezebb lesz, gondoltam.   Az elsőtől nem féltem, az már tavaly is megvolt, a második szigorítás viszont túlzónak tűnt nekem. Valószínűleg az lehet a szervezők célja, hogy az amatőr játékosokat (mint én is) áttereljék a B távra. Hiszen évről évre többen próbálkoznak az A távval, és az idén már majdnem 900-an vágtunk neki.

 

Szombat:

- ébresztő 3.45-kor, majd öltözés és reggeli egyszerre. Powerade és müzliszelet, hogy legyen mit ledolgozni az első emelkedőn. Ezután kontakt lencse berakás, WC, palacktöltés, utolsó felszerelés ellenőrzés, majd irány a rajt. Hideg nem volt, csak felhős ég és várható eső. Ennek ellenére rövidnadrág és térdvédő kombinációt választottam a hosszú nadrág helyett. Hosszú kesztyűt is vittem, de nem kellett, annyira hideg még lefelé sem volt.

- A rajt szokás szerint 5 órakor.   Én az idén elhatároztam, hogy nem a legvégéről indulok, ahogy szoktam, hanem inkább kicsit előbb felkelek és előbb kimegyek a rajthoz és ott melegítek, hátha az is számít pár percet majd a szintidőnél. Ezért már 4.40-re ott voltam a rajtnál, és jól számoltam, mert a mezőny kb. fele még utánam érkezett. Aztán jött a rajt.

- Normál tempóban kezdtem a mezőny közepén és jól bírtam velük a tempót. Az aszfaltos kanyarból visszanézve jó volt látni azt a sok embert, aki mind mögöttem tekert. Aztán az indulás után negyed órával rákezdett az eső, és esett szépen majdnem délig, kisebb megszakításokkal és pár perces nagyobb záporokkal.   Az erdei szakaszon valóban szélesebb volt a híd, és nem tartotta fel a mezőnyt, ahogy eddig.

- Jó tempóban tekertünk fel egészen a Raschberg-ig. Onnan lenézve látszik a Hütteneckalm, és most úgy értem fel én is, hogy a mezőny eleje még nem ért oda, ez jó érzés volt. Aztán szélmellény fel, és száguldás lefelé, majd fel a Hüttenckalm felé. ahová négy perccel később értem, mint tavaly. (2.16) Ezt érdekesnek találtam, mert sokkal előrébbről indultam, és jó tempót is mentünk, de mégis később értünk oda, Ezt csak az esőnek tudtam be.

- Aztán száguldás le, majd némi vízszintes és kisebb emelkedő után jött az Ewige Wand, aztán a nagy sziklás lejáró, ami sáros és vizes volt, most nem ment itt le senki, mindenki vitte. Aztán száguldás tovább lefelé, majd Lauffen, és a sikátor, ahol verseny közben már fel sem merült, hogy vigyem, nekilódultam és simán lementem gond nélkül, ahogy a híd túloldalán lévő lépcsőn is, ami bár vizes volt, de nem tűnt veszélyesnek.   Utána tűz vissza Bad Goisern felé. Itt értem el a 32-es időmérő ponthoz, ahol még mindig 3 perccel voltam rosszabb, mint tavaly, (2.46) de az már látszott, hogy a 36 Km-nél lévő Goiser Brücke szintideje simán meglesz, mert pénteken lemértük, hogy ez innen kb 8 perc. Végül 2.52-re értem a hídhoz, és csak néztem, hogy a mögöttem lévő sok ember már itt ki fog esni, a csökkentett szintidő miatt. Ez milyen szar lehet, gondoltam, hogy az ember felkel reggel 4-kor, elindul 5-kor és reggel 8-kor már ki is esik time limit-tel. Még jó, hogy nekem ez összejött az idén is.

- A hídnál találkoztam a kísérőimmel, és feltankoltam a gél-jeimet, majd nyomás tovább ismét fel a hegyre, majd jobbra el Altaussee felé.   Az odaút sima volt, ahogy a Sóbánya felvezető komolyabb kaptató is, aztán el a sípályák felé, ott következett két kemény vizes és sáros downhill, meredek lejtőn, nagy kövekkel. (a Haagan Lodge-nál)   Itt láttam egy nagy esést is, én viszont simán lementem, bár néha nem tudtam, hogyan fogok megállni a végén, de elkormányoztam a kövek között a gépet.

- Ezután egy normálisan tekerhető kaptató vissza a közös, már egyszer látott etetőponthoz, majd jobbra el Bad Ischl felé. Először egy Ewige Wand szerű részen, nagy szakadék mellett, ahol csak egy ideiglenes háló véd a leeséstől, aztán egy szép folyómeder mellett, beláthatatlan kanyarokkal és nagy fékezésekkel. Aztán kiegyenesedett az út és murvában folytatódott, és itt értük el az 56 Km-es időmérő pontot, ahol már két perccel jobb voltam mint tavaly (4.48), viszont nagyon szomjas voltam és nagyon sokat ittam, talán többet is, mint kellett volna, felváltva izo-t és vizet és hozzá még dinnyét is...  

- Aztán tovább Bad Ischl felé, majd egy ponton 180 fokban vissza, majd át egy kis hídon és fel a K pont felé, ami most nagyon meredeknek tűnt. Erre nem emlékeztem, hogy ez ilyen meredek lett volna. Jól tele volt a hasam vízzel, ahogy tekertem. Ez kicsit zavart is, többször is le kellett szállnom és tolnom, itt 2-3 ember be is ért emiatt.

Aztán jött a hegytető, majd egy meredek lefelé vezető köves downhill. Egy sráccal együtt toltuk lefelé, aztán miután én gyorsabb voltam tolásban, megelőztem és egy idő után már úgy tűnt, hogy tudok menni nyeregben is, a kövek között. No itt követtem el a hibát, ugyanis a második nagyobb kőben megakadt az első kerekem, én pedig a szokásos előre bukfencet produkáltam, amit már többször is... Most viszont nem estem a kövekre, hanem - nem is tudom hogyan, de - leugrottam a bringáról és talpra estem az út melletti kiserdőbe, ami kb egy méterrel lejjebb volt, mint az út maga. elképesztő szerencsém volt, mert pont beugrottam két kidőlt fa közé, amire kétoldalt rá is tudtam tenni a kezem. A bringa is nagyot esett, de nem láttam rajta sérülést, ezért villámgyorsan toltam tovább, és már csak akkor ültem fel újra, amikor már rendes erdei úttá változott a talaj. Itt felpattantam és az első tekerésre egy nagy reccsenést hallottam, majd hátsó kerék beállt és nem gurult tovább, ugyanis a hátsó váltó letörött és bekerült a küllők közé majd elfordult előre majdnem teljesen körbe és ott megakadt a lánc miatt... Leszálltam, megnéztem és rögtön láttam, hogy ennek a versenynek most sajnos vége van.   Ezt nem tudom megjavítani semmilyen szerszámmal sem. Aztán eszembe jutott, hogy valószínűleg az eséskor üthette meg magát a váltó úgy, hogy beleakadhatott a küllőkbe, és amikor felpattantam rá, akkor pedig letört...

 Ott szomorkodtam, amikor egyszer csak utolért a seprű, aki a mezőny végén jött elektromos bringával, és látta, hogy mi helyzet, de segíteni nem tudott, csak javasolta, hogy guruljak be Bad Ischl-be, mert addig lefelé visz az út. Felírta a rajtszámomat és ment tovább seperni.   Elővettem hát a szerszámomat, szétszedtem a váltót és leszedtem a láncról. Tekerni ugyan így sem lehetett vele, de legalább gurulni tudtam tovább lefelé.   elgurultam Bad Ischl-be, majd onnan gyalog visszatoltam a bringát Bad Goisern-be. Laufenn-nél még ácsorogtam egy kicsit és néztem, ahogy jönnek a még versenyben lévők másodszor is le a sikátoron meg át a hídon, tovább a cél felé.... Bad Goisern-ben bringamosás, majd fürdés következett, majd bementem a főutcára és a célban néztem a befutókat. Hej, ha egyszer én is köztetek lehetnék....

 

Tanulságok:

- 4 éve nem értem be a célba ezen a versenyen, ezen most már változtatni kellene...

- a szintidő szigorítások nem kedveznek nekem, hiszen jelenleg is szinte csak az utolsó pillanatokat tudom elkapni az egyes pontokon. Főleg a 17.20-as pont tűnik elérhetetlennek a Hallstadti Salzberg tetején.

- jövőre komolyan el fogok gondolkodni a B Streckén, hogy legyen itt némi sikerélményem is, aztán esetleg két év múlva újra jöhet az A táv, majd meglátjuk.

- Érdemes lenne csatlakozni egy bringás csapathoz és ellesni az edzés módszereket és a frissítési módszereiket is. Ezt meg is fogom próbálni.

- A bringát még alaposabban fel kell készíteni indulás előtt, fékek, fogaskerék, lánc, gumik, stb. és vinni mindenből tartalékot, ami eltörhet. :-)

- A defektmentesítő folyadékkal ugyan kevésbé kellett tartanom a defekttől, de kicsit nehezebb is lett tőle a tekerés. Ez kérdéses, hogy megéri-e.

- Méretben nekem jobb lenne egy 29-es bringa, meglátjuk jövőre sikerül-e majd beszerezni egyet.

Viszlát jövő júliusban Bad Goisern-ben !!   Én biztosan ott leszek, de a távot meg majd még kitalálom, ha eljön a nevezés ideje.

A bejegyzés trackback címe:

https://a-strecke-csakazertis.blog.hu/api/trackback/id/tr228882204

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása