Megcsinálom az A Streckét - csakazértis...

A Strecke - csakazértis

2016-05-23 - Bakonyerdő Maraton - beszámoló

2016. június 24. - Bakó Csaba

Akkor egy kis beszámoló a Bakonyerdő Maratonról:

Én már harmadszor voltam itt, nekem nagyon bejön ez a pálya,  a széles murvás erdei utakkal ez hasonlít leginkább a Salzkammergut Trophy-ra.  

 Tavaly a verseny előtt 3 napig esett,  akkor lett a verseny jelmondata, hogy „A mountain bike nem teremsport”…  Az idén sokkal szerencsésebbek voltunk,  nem esett a verseny előtt, és az idő is felmelegedett, éppen úgy, hogy ideális bringaidő lett belőle.

 Reggel korán indultam és háromnegyed kilencre már Bakonybélben voltam, volt jó sok időm készülődni, aztán rajt.   Kb 50-en voltunk a hosszú táv rajtnál, legalábbis 50-es rajtszámot még láttam. 

 Többek között azért szeretem ezt a versenyt, mert szinte sehol sem kell a tűző napon tekernünk,  95%-ban az erdőben megy a futam, ez is nagyon szerethetővé teszi.  Sok szép emelkedő murvás kocsiutakon,  pár igazán élvezhető single trail lefelé,  az egyiket  a hosszú táv  kétszer is bejárta. Csak 1 hely volt, ahol le kellett szállni, mert veszélyesen köves volt.   Egy részen frissen kivágott fákon kellett keresztülhajtani, amik félig már a földbe voltak nyomódva, ez érdekes volt, ilyen úton eddig még nem mentem, de végül sikerült leküzdeni, nem volt gond.

 Az útvonal először a Kőrishegyre vitt fel, majd Borzavár és Porva-csesznek következett.  Innen Vinyéig pedig a Cuha patak mellett haladt az út, ahol 9 gázlón kellett keresztül hajtani,  ami szintén nagyon klassz volt. Ezen a részen már többször futottam is, elképesztően jó ez az útvonal.

 Utána Fenyőfő következett, majd Kőrishegy újra. Aztán a középtávval együtt vissza Bakonybélbe.  Itt pont 5 perccel a szintidő előtt érkeztem, és mentem tovább a második körre, ami már csak 30 Km-es volt.   

 A verseny vége felé vagy hárman majdnem együtt mentünk, egymást előzgetve, de aztán egy koma jobban ismerte az utat nálam, tudta, hogy melyik az utolsó emelkedő és ott kiállva tekert és elment mellettem. Gondoltam, majd a következőn visszaelőzöm, ahogy előtte is párszor,  de aztán már nem volt következő, csak a begurulás Bakonybélbe.

  A beérkezéskor már bontották a felszerelést,  de étel még volt bőven,  jó nagy adagot kaptam, és nagyon finom is volt.  Aztán bringamosás, majd vissza a kocsihoz és átöltözés, bepakolás.

 Zircen még megettem egy fagyit,  és ücsörögtem kicsit a főtéren a padon, mint aki rendben elvégezte az aznapi feladatot.

 

Összességében klassz nap volt,  jó izgalmas versennyel. Én nagyon élveztem, annak ellenére,  hogy  a hosszú távon szerintem kb. az utolsó előtti helyen értem be.   Ha meglesznek az eredmények, akkor összehasonlítom majd a középtávosok idejével, mert az útvonal végig azonos volt,  és csak 15 perccel indult később a középtáv,  mégis csak kb 15-20 fiatal versenyző haladt el mellettem, a többiek mögöttem maradtak, szóval az ottani időm viszonylag jó lehetett volna.

 Én ide jövőre is megyek, az tuti :-)

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://a-strecke-csakazertis.blog.hu/api/trackback/id/tr628837536

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.