2018. szeptember 1, szombat, Kassa, Jahodná sí centrum.
Idén másodjára voltam ezen a Kassai versenyen, és most ismét csak azt mondhatom, hogy ez a legélvezetesebb verseny az általam már próbált MTB Maraton-ok között.
(A Superior csapattal együtt neveztem, de ezen kívül más kapcsolatom velük nem volt.)
Idén nem tudtam a kassai ismerősömnél aludni, ezért gondoltam, még belefér egy péntek esti néptáncos buli, ami viszont kicsit hosszúra nyúlt. Emiatt csak kb 3 óra alvásra volt időm, aztán fél 5-kor keltem és 5-kor indultam el Kassára. Az út 4 óra volt: 9 körül érkeztem meg Kassára, ráadásul idén némi terelőúttal, mert a Kassán átvezető út egy rendezvény miatt zárva volt.
Átvettem a rajtszámot, majd a szokásos WC-öltözés-energiaszelet-iso-bringaellenőrzés kör következett. Szerencsére minden rendben ment és az idő is szépnek ígérkezett, ezért kevés plusz cuccot vittem, csak a könnyű esőmellényemet és a géleket.
10 kor rajt, együtt a középtávval, ami abszolút jó ötlet volt, hiszen 45 Km-ig együtt mentünk, és így már az indulás utáni emelkedőkön beállt az erősségi sorrend, nem előzgettek folyamatosan a később induló, de gyorsabb középtáv versenyzői.
A pálya nagyon jó állapotban volt és valóban 95%-ban erdei úton mentünk, amiből a fele singletrack volt. Ehhez mi nem nagyon vagyunk hozzászokva, mert a magyar versenyen ilyen általában nincs, vagy csak elenyészően kevés. Mármint ilyen típusú singletrack. Talán csak a Bakonyerdő Maraton utolsó két kilométere hasonló. Tetszett a pályában, hogy hullámos volt, tehát nem voltak nagyon hosszú emelkedők és utána nagyon hosszú lejtők, hanem néha még az emelkedő tetejét is látni lehetett, akkor pedig még kiállva is fel lehet tekerni, hiszen tudja az ember, hogy utána pihenés következik.
A legjobb singltrack rész a középtávban is benne van a 30-45 Km közötti rész. Én ezt élveztem leginkább. Olyan árkokon mentünk keresztül, ahol ha nem engeded el bátran a bringát lefelé, akkor lendületből nem mégy fel a szemközti, hasonló méretű emelkedőn, hanem megállsz, és ezzel teljesen megakasztod a mögötted jövő sort. Mert hát sorban mentünk jónéhányan, hiszen itt előzni nem lehet. De ezt az ember elfogadja, és csak a pályára figyel, ami itt megkívánja a teljes összpontosítást. A súlypont rossz megválasztásával ugyanis nagyot lehet esni, pl. előre, ha épp egy mély árkon halad keresztül az ember.
A hosszú táv része sima erdei út volt, amit látványosan kevesebben használtak, mint a középtáv útvonalát. Nem is volt olyan izgalmas, és a pálya is elhanyagoltabb volt, sok ág lógott be mindkét oldalról.
Az utolsó pár Km-ben pedig nekem szokatlan volt, hogy kb. 300 méter szintemelkedést kellett még megtenni pont a vége előtt. A magyar versenyeken az utolsó kilométerekre már nem nagyon hagynak emelkedőt, olyankor már jobban szeret gurulni az ember, begurulni a célba. No, hát itt nem így gondolták, fel kellett tekerni ezt a kb. 300 méter szintet, és csak kb. 1 Km volt lefelé a Síközpontig. Ezt megjegyzem jövőre, hogy ne érjen majd meglepetés.
Összefoglalva, a Kassai a legjobb, legélvezetesebb, legtechnikásabb Maraton amit én próbáltam. Ezt nem érdemes kihagyni !!
Én biztosan jövök jövőre is.
No és a képek:
Reggel korán keltem:
Már a Jahodná parkolóban, rajtszám átvéve, feltéve, öltözködés....
A rajt előtti pillanatok...
Verseny közben:
A pálya ilyen volt általában (sajnos ezen nem én vagyok...)
A letekert útvonal
A hivatalos térkép:
Master3 eredmények:
