Az idén tavasszal csak keveset tudtam bringázni az egyre bővülő néptáncos programjaim miatt. Ezért úgy döntöttem, hogy a B Strecké-n indulok.
(a B táv adatai: 119,5 Km és 3848 méter szintkülöndbség)
Két éve Robival együtt nyomtam a B távot, akkor az időm 9.55 lett. Az idei cél az volt, hogy ennél jobb időt menjek.
Szokás szerint már csütörtökön kimentünk Bad Goisern-be, és felvertük a sátrunkat a kempingben, ahol még bőven volt hely. Kicsit kezdett cseperegni az eső, és a következő napokra sem mondtak jó időt…
Pénteken reggel nem esett, inkább amolyan napocska-felhőcske időnek ígérkezett, ezért reggeli után elindultunk a szokásos bemelegítő körre a Hallstadti tó körül, illetve utána Bad Ischl-be és vissza. Közben két helyen kapott el minket az eső, de mindkétszer be tudtunk állni fedett helyre, szóval nem áztunk el.
Szombat reggel már korán ébren voltam, hallottam ugyanis 4 körül az A távosokat ébredezni és készülődni az 5 órás rajtra. Akkor nagyon esett az eső, sajnáltam őket, hogy megint esőben kell indulniuk.
Aztán sajnos az eső nem hagyta abba, és esett folyamatosan… Mire én is kiértem a rajtba reggel fél 9-re, gyakorlatilag teljesen vizes volt a cipőm és a zoknim is. (ez a felszerelésem még hiányzik, egy jó kis bringás kalucsni esős időre…) Esőt mondtak egész napra, ezért hosszú nadrágot vettem, és a hosszú felsőt és a szélmellényemet is felvettem, rá az esőkabátot. A fejemre, azaz a sisakom tetejére pedig az utolsó percben gyorsan rátettem egy kettévágott nejlonzacskót, ami aztán nagyon hasznosnak bizonyult: egész végig száraz maradt a fejem…
Aztán eljött a 9 óra és csendes esőben elindul a B táv mezőnye. Az első 36 Km-es időméréshez 3.05-re értem oda, 15 perccel hamarabb, mint 2 éve. (Akkor Robival 3.20-as idővel értünk a hídhoz, bár akkor melegebb volt és nem esett.)
Az esőben meglepően jól bírtam a tekerést, jól mentek az emelkedők is és lefelé is bátrabb voltam, mint gondoltam. Nem csúszott és jól tudtam kontrollálni a bringát az eső ellenére is.
A Hallstadti tó körüli kör simán ment, majd következett a Salzbergi szerpentin, majd a nagy emelkedő. A szerpentinen sokáig tekertem, csak végén toltam, aztán a nagy, 34,5%-os emelkedőn csak toltam, de most nem tűnt olyan hosszúnak, mint eddig. Felértem a tetejére, majd gurultam a hídhoz, ahol kiestem tavaly az A távon. Most egy lendületes jobb kanyarral mentem tovább és jött a hosszú emelkedő a Rossalm-ra, ami kb. 700 méter szint egyben, végig sóderen. Két gél is lecsúszott közben, aztán a jött egy nagyon élvezetes gurulás a Gosau tóig. Engedtem a bringát, hadd menjen… Az utolsó emelkedő már nem is tűnt olyan hosszúnak, bár egy gélt még itt is megittam, majd rá egy kis mini kolbász és barnakenyér nagyon jól esett. Azt hiszem, itt ettem vagy 4 db puszedlit, amit itt lebkuchen-nek hívnak, az is kellemes volt.
Aztán már csak a gurulás volt hátra vissza Bad Goisern-be, amit a vége előtt 5 Km-rel még megfűszereztek egy kis erdei saras résszel… De itt már nem számított semmi, hiszen hamarosan itt a cél. A befutónál a szokásos eufóriát éreztem, és örültem, mert itt már láttam az órámon, hogy jobb időt mentem, mint két éve. A mezőnyből én a közepén éreztem magam, semmiképpen sem hátrébb, aztán az eredményekből az jött le, hogy gyakorlatilag a mezőny utolsó 100-as részében értem be, persze sokan kiestek közben, illetve el sem indultak az eső miatt…
Összefoglalva jó verseny volt, és azt hiszem, hogy már nem félek az esőtől annyira mint eddig.
Hamar el is döntöttem, hogy jövőre ismét az A távon indulok :-) Az eddigi tapasztalatok alapján azt hiszem, akkor lenne nagyobb esélyem, hogy teljesítsem a távot, és megszerezzem végre a hőn áhított fekete pólót, ha esne az eső…
Rajt előtt:
A célban:
Végre vettem magamnak egy ilyen bringás mezt is:
